A Tao az időtlen út. Maga az élet, benne van mindabból a tudásból valamennyi, amit nem a könyvekből tanulunk. A legtöbb itt szereplő vers formája tanka.
Rövid eltöprengések ezek a versek, töprengés mindazon, amit az út adott, a forrás mutatott.
Egy régi illat,
Amely sehol sincs ma már,
Felidéz jövőt,
Mely rejtve énreám vár.
Időtlen reménysugár.